CCA BLOG

Miért gyűjtünk?


Bár pontos globális becsléseink nincsenek, azt biztonsággal kijelenthetjük, hogy jelenleg több gyűjtő van világszerte, mint bármikor a történelem során. A kortárs művészetre specializálódott magángyűjtőket nyilvántartó adatbázis, a Larry’s List megalapozottnak tűnő becslése szerint a piacvezető, azaz évente legalább ötvenezer dollárt beszerzésre fordító kortárs gyűjtők száma nyolc- és tízezer közé tehető a világon.

Ez a kortárs gyűjtemények hatalmas mennyiségi robbanását jelzi, amely részben a feltörekvő piacok növekedésének, részben a globalizáció felgyorsulásának, részben pedig a nemzetközi művészeti vásárok boomjának köszönhető. E jelenségek a művészek és művek láthatóságát nagymértékben fokozták. Sok tekintetben demokratizálódott a művészeti piac, minden szegmensében több résztvevőt magához vonzva.

Minden gyűjtő először műtárgyvásárló, nem rögtön születik meg benne a gyűjtemény vágya. Az egymást követő beszerzések következményeként azonban kialakul a műtárgyaknak valamiféle konstellációja, ami további fejlesztésre vagy éppen módosításra ösztönzi a tulajdonost.

Az is gyakori, hogy valaki nem a kortárs művek gyűjtésével kezdi, hanem valami egész más területen válik gyűjtővé. A brit Charles Saatchi például, akit sokáig az Egyesült Királyság legbefolyásosabb kortárs gyűjtőjeként tartottak számon, ifjú korában már komolyan gyűjtött Superman-képregényeket és jukeboxokat.

De kezdődhet a gyűjtés egy örökléssel is, amikor az új tulajdonos átérezve a gyűjtemény birtoklásának örömét, annak gondozásába, majd fejlesztésébe fog.

Sokan a befektetési lehetőséget fedezik fel a műgyűjtésben – ezek közt is vannak a pénzügyi biztonságra törekvők, akik csak diverzifikálni akarják a befektetéseiket, és vannak a spekulánsok, akik kimondottan a műpiac erre lehetőséget adó szegmenseit keresik. De mindannyian átérezhetik a gyűjtés–gyűjtemény okozta esztétikai örömöket is, amint a tisztán a művészet iránti szenvedélyből gyűjteményt építők is szembesülnek azzal, hogy a kollekciójuk bizony befektetés is, így ebből a szempontból is gondoskodást igényel.

És messze nem utolsó sorban egy gyűjtemény társadalmi státuszjelző is, az ember természetes vágyát kifejezve, hogy egy közösségen belül reprezentálja saját teljesítményét, illetve kívánt és vállalt identitását. 

Amióta a vérségi (nemesi) osztálypozíciót a történelem felszámolta, a történelem színpadára lépő új eliteknek, illetve az ezekbe egyénileg belépőknek újból és újból státuszjelzőket kell alkalmazniuk, hogy a pozícióikat nyilvánosan igazolják.

Young Charles Saatchi

Miért kortársat gyűjtünk?


Amióta műgyűjtésről beszélhetünk, természetesen a „jelenkori”, azaz a gyűjtő korában születő művek gyűjtése is mindig létező gyakorlat volt. De a contemporary art  széles körű gyűjtésének kialakulása konkrét műpiaci előzményekkel is bír.

A történet a huszadik század elejére vezethető vissza, amikor a progresszív amerikai gyűjtők új generációja felfedezte magának az európai klasszikus avantgárdot.

Ez a nemzedék jelentős részben az USA nagyiparosainak leszármazottaiból állt, akik már nem érezték szükségesnek, hogy társadalmi státuszukat a múlt művészetének tárgyaival reprezentálják. Sőt, úgy érezték, a maguk úttörő világlátásához sokkal jobban illik éppen azoknak a feltörekvő radikális művészeknek a támogatását, akik számukra az új idők ideáinak képviselőit jelentették.

E szellemiség azután közvetlen hatással volt a New York-i iskola létrejöttére, és hosszabb távon a kortárs művészet gyűjtésének 20. század végi és 21. század eleji boomjára is.

Meghatározó figurája volt ezeknek a folyamatoknak az 1881-ben született Albert Eugene Gallatin. A később művészeti íróként, művészetszervezőként, majd absztrakt festőként ismertté váló Gallatin jelentős banki vagyont örökölt apja halálával, és ezzel már 16 éves korában teljes anyagi függetlenséghez jutott. A New York-i társadalmi elit tagjaként annak minden előnyét élvezhette, azonban a gépkocsik és a motorsport szeretete mellett kitartott elsődleges szenvedélye, a műalkotásokkal való foglalkozás, az írás és a műgyűjtés mellett.

Albert Eugene Gallatin, 1905

1918-ban Gallatin volt az egyik szervezője az Allied War Salon of New York-nak, majd 1920-ban tagja lett a Katherine Dreier (1877–1952), Man Ray (1890–1976) és Marcel Duchamp (1887–1968) alapította avantgárd művészeti társaságnak, a Société Anonyme-nek, ami biztosította számára a belépést a meghatározó avantgárd művészeti körökbe.

Mindezek hatására Gallatin 1927-ben a New York University egy termében saját gyűjteményéből megnyitotta a Gallery of Living Art-ot, amely az első olyan múzeum volt az Egyesült Államokban, amelyet kizárólag a modern művészetnek szenteltek. Mindez két évvel megelőzte a New York-i MOMA (Museum of Modern Art) indulását is.

A nyilvánosság számára ingyenesen elérhető gyűjtemény a fiatal amerikai művészek zarándokhelyévé vált, és kulcsszerepet játszott a New York-i iskola fejlődésében. A rendszeres látogatók között találjuk például Arshile Gorky-t (1904–1948), Philip Gustont (1913–1980), David Smith-t (1906–1965), Robert Motherwellt (1915–1991), valamint Elaine és Willem de Kooningot (1918–1989; 1904–1997).

Amint láttuk, a kortárs művészet – ha egy konkrét kor művészetfilozófiáját és művészeinek attitűdjét értjük e kifejezés alatt – azonnal, itt és most reflektál a környezetére, és egyúttal a jövőre is utal.

Mivel elsősorban nem stílus és forma, hanem gondolat és szemlélet, a kortárs művészet valós vagy virtuális megjelenései végtelen számú formát ölthetnek – így minden gyűjtő megtalálhatja a érzékenységének megfelelő, a saját szellemi és esztétikai preferenciáival kompatibilis műveket.

A kortárs művészet legnagyobb erénye, hogy elsősorban a gondolkodásmódunkat és a látáskonvencióinkat célozza. Arra kényszerít, hogy ismeretlen fogalmak előtt nyíljunk meg, vagy értelmezzük, vizsgáljuk újra a mindennapjaink környezetét.

A kortárs művészet gyakran utal vagy hivatkozik a múltra, hogy megvilágítsa a jelent és jelezze a jövőt.

Élő művészek folyamatosan változásban lévő, így kiszámíthatatlan reflexiói, előre nem látható műformák, műtípusok, üzenetek felszínre törése, eredeti, kreatív megközelítések – ez a kortárs művészet.

A kortárs művészet gyűjtése lehetőséget nyújt az alkotókkal való találkozásra, így betekintést nyerhetünk a kreatív gyakorlatukba, sok esetben még szellemi társukká is válhatunk.

A contemporary art egy pezsgő életű nemzetközi színpadon születik, a kortárs művészet gyűjtésével e sajátos innovatív társadalom tagjai közé léphetünk.

Ha többet akarsz tudni a kortársról, iratkozz fel hírlevelünkre!
Adatvédelmi hozzájárulás

MÉDIAMEGJELENÉSEK:

PARTNER GALÉRIÁK:

TOVÁBBI PARTNEREINK:

Image